Nos, amennyiben a technikát szerető gazdi a Puppy Tweets nevű kis szerkentyűt hű társa nyakörvére kapcsolja, máris különös dolgokat tapasztalhat. Előbb persze készteni kell készíteni egy Twitter-hozzáférést a kutya számára, feltölteni egy képet róla, majd a számítógéphez kötni (USB), és néhány beállítást elvégezni az amúgy 20 dollárba kerülő szerkezeten.

S hogyan történik a tweetelés? A készülék egy hangérzékelőt tartalmaz, amely azonnal aktiválódik, amikor a kutya ugatni kezd. Az ugatás hatására a Puppy Tweets küld egy tweetet, ami – a fejlesztők elképzelése szerint – az ugatás lefordítása. Ha a szerkezet úgy értelmezi, hogy az ugatás inkább szomorú, akkor valami ilyen üzenet megy ki: Ma rossz kedvem van, mert nem vagy velem. Ha pedig a jókedvű csaholást érzékeli, akkor – véletlenszerűen választva az eltárolt „vidám” üzenetek közül – egy ilyen tweetet küld: Na végre, ma a kedvenc vacsorámat főzték. A szerkezet amúgy több mint 500 üzenet közül választ véletlenszerűen, de persze az ugatásnak megfelelő hangulati csoportból. (A kutyának persze az otthoni wifi hatósugarában kell tartózkodnia ahhoz, hogy kedvére tweetelhessen.)

És hogy mit tehet egy jó gazdi még? Természetesen követi a Twitteren kedvence tweetjeit.

Egy kis reggeli zsibbasztás: Szinte mindenkinek van 1-2 régi, már nem használt számítógép alkatrésze. Ő úgy döntött, hogy nem dobja ki, inkább wc-t épít belőle.

A számítógép alkatrészeinek alternatív felhasználási lehetőségeiről beszélt nekünk Fábry nagymester egyik Design centerében. Érdemes megfogadni tanácsait, ha nekünk is porosodik otthon a garázsban egy régen nem használt gépecske :D

Visszatért a Blog, véget ért a nyaralásnak titulált pihenő. Újabb kiszemelt kacatunk tehát a hóember-robot, (USB Snowbot) ami valójában semmire sem jó, ellenben igen mókás hangokat ad ki magából és persze mozog is. Ez az első öt percben jópofa, tíz perc után már nem annyira, egy óra elteltével pedig garantáltan kivágjuk a kukába. Viszont tuti hogy a szomszédnak nincs ilyen, szóval sznoboknak (snowboknak:) kötelező darab.

Itt a nyár, és megkezdődik a fesztivál szezon. A crazy hardware blog, egy kis pihenőt, amolyan nyári szünetet tart holnaptól nem lesz posztolás, és frissítés, ennek nemes egyszerű oka van: nem vagyok gép közelben. Hogy  hol leszek? nem titkos íme:

Az idei expók (főleg a Tokyo Game Show) legnagyobb sztárja, kétségtelenül a 3rd Space mellény volt. Ránézésre semmi extra (bár kicsit kényelmetlen és meleg) – ha azonban magunkra vesszük, és elkezdünk játszani (mondjuk egy kis Fear 2-t, vagy Half Life-ot) rögtön megértjük mi benne a poén. Ha ugyanis a játékban az ellenfél eltalál minket, akkor a mellény „megcsíp”. Egészen pontosan sűrített levegős patronokkal utánozza a lövedék becsapódását (természetesen nagyjából a megfelelő helyeken). No nem kell megijedni, nem akkorát csap, mint egy igazi lövedék, de azért érezni. Jelentősen  megnöveli a játékélményt, persze egy-egy hosszabb Gears Of Wars este után tele leszünk kék-zöld foltokkal, hacsak nem vagyunk olyan profik, hogy senki sem talál el minket. A fejlesztő már dolgozik a hozzávaló sisakon is, hogy a fejlövés élményéből se maradjon ki a játékos.

Némi angol tudást igénylő videó:

A „tatami” a japán tradicionális „szőnyeget” jelenti, azért idézőjelben, mert a tatami nem a szó szoros értelmében vett szőnyeg, inkább amolyan szivacs-legó (azaz több tatamival tudunk befedni egy padlófelületet). A dolog nagyon praktikus, hiszen lehet bármekkora méretű szobánk, csak meg kell mérünk hány darab tatamira van szükségünk, és máris kész a pihe-puha padlószőnyeg – ráadásul ez a japánoknál már ezer évvel ezelőtt is így volt. Mondjuk ehhez az kell, hogy japánban minden szoba alapterülete szabályos legyen. Tatamit elvágni vagy méretre szabni ugyanis bűn. Dehát a japánoknál már a ezer évvel ezelőtt is szabványos házak épültek – hát igen, az ősi kultúra ugye… A kor azonban halad, így mi sem természetesebb, hogy immáron van USB-s tatami is. Semmi különöset nem tud – az USB csatlakozás a tatami fűtésére szolgál, persze nem forróra, csak amolyan kelleme langyosra, hogy jobban essék rajta az üldögélés (a japánok nem használnak széket ugyebár…). 36 és 38 celsiusig képes fűteni, ráadásul állítólag nagyon jót tesz a vérkeringésnek is. És hogy miért USB-s és miért nem egyszerűen csak konnekorba csatlakoztatható? Hát ez jó kérdés… Tényleg miért?

Öt pohár és egy tálka fér el az RC Snack Float-on, amellyel vízi úton, távirányítóval juttathatjuk célba az életmentő italt és ételt a strandolóknak. A tálcát irányíthatjuk előre, hátra, jobbra és balra. Nem is értjük, hogyan lehettünk meg eddig nélküle!

Nyár, napfény, már csak a zene hiányzik, pontosabban hiányzott, hiszen a képen látható napszemüveg nemcsak az erős és káros fénytől védi viselőjét, de még egy MP3-lejátszót is tartalmaz. S minthogy a különleges napszemüvegtől a Bluetooth technika sem idegen, akár a mobiltelefonunkkal is pillanatok alatt kapcsolatot teremt. Hát létezik ennél kényelemesebb zenehallgatás?

Keresd az oldalt Facebookon, és ha ott vagy akkor légyszike nyomd meg a tetszik gombot!  Köszike! :D

A találmány egy Erik De Nijs nevű, igen fiatal tervező első munkája. A nadrágba épített billentyűzet- és egér tulajdonképpen egy logikus dolog, hiszen ha már a notebook mindig nálunk van (legalábbis nálunk, kocka-egyedeknél), és általában nadrágot is mindig viselünk, a két dolog házassága mondhatni adja magát. A szerkezet USB csatlakozón keresztül kapja az áramot (össze kell tehát kapcsolnunk a nadrágot a notebook-kal), de Erik terveiben szerepel egy elemes/rádiós verzió kifejlesztése is. A képek alapján kényelmesnek tűnik a dolog, legalábbis a hordozható gépek idegesítően lapos „gumi” gombjaihoz képest – ráadásul így nem kell görnyedve, közel hajolnunk a notebook-hoz. A nadrág-billentyűzet sajnos csak koncepció, így egyelőre a boltok polcain felesleges keresni.

A „hangbogár”, azaz a SoundBug egyáltalán nem egér, mégcsak nem is beviteli eszköz. A hivatalos megfogalmazás szerint, egy  „audio share portable-device”, amit talán jobb is ha meg sem próbálunk lefordítani. A hangbogár lényege: csatalkoztassunk bele bármely audio-eszközt („bármely” értendő az MP3 lejátszó, a PC és a mobiltelefon magasságában; a BRG-magnó nem megfelelő-e célra), majd a zene elindítása után a „bogarat” tegyük bárhová: asztalra, ablakra, monitorra, tükörre. Egy egészen forradalmi eljárás segítségével (nem hagyományos rezonancia segítségével – FeONIC© technológia) a kis aranyos „hangszórót” varázsol az ablakból, asztalból, aranyhörcsögből – egyszóval abból a felületből ahová felraktuk. A SoundBug nem jön zavarba, bárhová rakhatjuk, ugyanis a high-tech cuccokat manapság tapadókoronggal szállítják (naná). A meglepetés benne pedig az, hogy egyrészt meglepően tisztán szól (ami egy éppen MP3-akat lejátszó dohányzóasztal esetében némileg meglepő hatást tud kelteni), másrészt eléggé hangos: egész pontosan (max.) 75 decibel. Kicsi szépséghibája, hogy ha sztereóban akarunk zenét hallgatni, akkor „linkelnünk” kell kettő darab ilyen bogarat: a linkelés után a bogarak felismerik, hogy mi a helyzet és rögtön sztereóra „osztják” szét a zenét. Persze ebben az esetben nem árt két távolabb eső felületre pakolnunk a bogarakat: semmi gond, a zsinór három méteres. Három elemre lesz szükségünk a „hangszóró nélküli zenéléshez”. Ja, és még harminc dollárra: ennyibe kerül ugyanis egy SoundBug. Sajnos ha egy házibuli közben („mindjárt hangfal leszel Béla!”) valamelyik barátunk homlokára tapasztjuk, akkor nem működik – hát igen, semmi sem tökéletes.

A Body mouse névre hallgató, 2002-ben Chris Lomaka által tervezett egér annyira szörnyű, hogy megfogni is kellemetlen lehet – szerencsére soha nem került gyártásra, csak koncepció. Kinézetét leszámítva az egér nem különleges, két egérgomb, és USB csatlakozó… No de a külalak…

Nos, egy sokat látott IT-s szakember már nem lepődik meg semmin. Éppen ezért különös  öröm, hogy a képen látható USB-s macival, még a legmorcosabb és legtapasztaltabb rendszergazdát is minimum mosolyra, de valószínűbb, hogy röhögésre fogjuk késztetni. A Maci egy „szabványos” TeddyBear, egy kis USB tárolóval kombinálva. Ebben semmi különös nincsen. Viszont! A kreatív tervező, az USB csatlakozást, a maci fejének levételével teszi lehetővé, így ha bedugjuk a gépbe, vagy a notebook oldalába, akkor garantáltan mi leszünk a sztárok az irodában. És ez így is van rendjén. Hol van az megírva, hogy egy USB-s háttértárnak unalmasnak és komolynak kell lennie! Éljenek a vicces adattárolók!

A Project Nighthawk névre hallgató konfiguráció (munkaasztal? összeállítás?) kizárólag azért készült, hogy a gazdája kényelmesen játszhasson kedvenc repülős játékaival. Három 17”-es LCD monitor (manapság már nem drága dolog) biztosítja a képet, a hardver lelke pedig egy AMD Athlon 64 FX-55 processzor, 1 GB (512 MBx2) DDR PC-3200 memória, dual nVidia NX6800-TD256 videkártya (természetesen SLI). A paraméterek a technika gyors fejlődése miatt ma már egyáltalán nem nevezhetőek erősnek (napjainkban már a 4 GB RAM lesz az átlagos lassan…), az összeállítás azonban nagyon szép, és ránézésre is kényelmesnek tűnik.

Személyes kedvencem a Nintendo NES, habár nem számítógép de megér egy bejegyzést! Bár hivatalosan nem a világ első játékkonzolja, azonban mégis a NES (Nintento Entertainment System) volt az első játékkonzol, ami átütő sikereket ért el. 1987-re a legnagyobb példányszámban eladott otthoni, tévére köthető játékgép lett, nem is igazán volt konkurenciája. Ekkor került be a köztudatba a „kontroller” (játékgép vezérlésére szolgáló beviteli eszköz), ami szintén a Nintendo találmánya, ráadásul a NES volt az első konzol, amire külsős cégek (hivatalosan „3rd party developers”) készíthettek játékokat, maga a Nintendo csak a hardvert adta hozzá. Azóta is ezt az üzleti modellt használják a játékkonzolok/játékok vonatkozásában, az XBoxtól a Playstationig. A gép 256x240-es felbontásban varázsolta a tévéképernyőre a játékokat, a zene öt hangcsatornából (ez nem ugyanaz, mint az 5.1 – csupán öt polifóniát jelent!) dübörgött, a fiatalok pedig egymást taposták a bevásárlóközpontokban, hogy megkaparinthassák a legújabb csodamasinát.

A mágnes-szalagos magnókazetták , teljesen eltűntek  éppen ezért különösen kedves szívünknek, a szinte már hagyományőrző funkciót is betöltő „Mixtape” nevű USB háttértár. A legjobb az egészben, hogy MP3 zenéinket rájuk másolva, visszatérhet gyermekkorunk egy szelete: kapunk ugyanis hozzájuk öntapadós címkéket (aki a nyolcvanas években volt fiatal, azt tudja, hogy a magnókazettákra írás/rajzolás, azaz címkézés egy külön művészeti ág volt), így alkoholos filccel ráírhatjuk, hogy milyen számokat/albumokat tartalmaz a „kazetta”. Időutazás, mintegy tizenöt dollárért (kb. háromezer forint). Méltányos áron kaphatunk vissza egy szeletet eltűnt fiatalságunkból.

Igényes kivitel és méretéhez (valamint árához) képest meglepően jó képminőség. A cucc persze nem is annyira a hordozhatósága miatt érdekes, inkább a munkaasztal kibővítésében tud sokat segíteni: csak dugjuk rá a gépre vagy notebookra, és máris külön kis kijelzőn figyelhetjük az emaileket, vagy Youtube-ozhatunk munka közben. Sőt, egyszerűen „kihúzhatjuk” a Mimóra például a Photoshop palettákat/eszközöket, vagy a Gmailt, esetleg egy Excelt. Ráadásul landscape/portrait megjelenítést is támogat, attól függően, hogy függőlegesen vagy vízszintesen pakoljuk le az asztalra.

Elromlott a billentyűzet? A legtöbben ilyenkor azt tesszük, ami a leglogikusabb – kidobjuk a régit, és veszünk egy újat; szerencsére a billentyűzet az egyik legolcsóbb számítógépes periféria, így még csak azt sem mondhatjuk, hogy megterhelő lenne a pótlása.

• Az igazán elvetemült IT-rajongók azonban nem állnak meg itt: a régi, elhasználódott billentyűzetből rengeteg mókás vagy éppen hasznos dolgot fabrikálhatunk, csak egy kis fantázia és kézügyesség kell hozzá! Lássunk néhány megoldást:

Az első és legegyszerűbb módszer, ha a régi billentyűzet gombjait egyesével hasznosítjuk: készíthetünk belőlük például jópofa USB-s háttértárat! Nincs is másra szükség, csak egy apró, bárhol megvásárolható USB-s „kulcstartóra”, valamint a billentyűzet egyik nagyobb méretű gombjára, mondjuk az Enterre, vagy a Shiftre (de a Backspace is megteszi). Házilag ráerősítjük a mini USB-re, és máris van egy menő háttértárolónk! Ha nagyon maximalisták vagyunk, nem elégszünk meg azzal, hogy csak úgy ráragasztjuk a gombot az USB háttértárra, ellenben igényesen fúrunk egy megfelelő méretű nyílást a gombra, és abba helyezzük az eszközt!

• Ha ennél is kreatívabbak vagyunk, akkor jöhet a „legózás”! Ez főleg Japánban (hol máshol) és Koreában divatos: a fiatalok összegyűjtik az elhasznált billentyűzeteket (nem ritka, hogy több száz darabot), majd mindegyikből eltávolítják a gombokat, így igen jelentős mennyiségű „építőkocka” alapanyagra tesznek szert. A kreativitásnak semmi sem szab határt, ráadásul a téma igen hálás, hiszen gombokból rengeteg színű, formájú áll rendelkezésre, összeragasztani őket anyaguknak köszönhetően (puha műanyag vagy szilikon) viszont nagyon könnyű. Az elkészült installációkat a fiatalok főleg saját szobájuk díszítésére használják, de néha kiállításokat is rendeznek. A képen egy ilyen alkotás látható: a koreai Choi Jung Hyun munkája, igaz, ez nem teljesen öncélú: a művész a környezetszennyezésre és az újrafelhasználás fontosságára hívja fel vele a figyelmet.

• Ha valami igazán látványosat akarunk, de nincs időnk vagy kézügyességünk szobrokat fabrikálni a gombokból, akkor sincs veszve minden! Nagyon gyorsan összedobhatunk például egy „billentyűzet” kávéscsészét vagy ceruzatartót. Utóbbihoz nincs is másra szükségünk, mint egy bármelyik hobbi boltban kapható fa ceruzatartóra vagy dobozkára (a fa a legjobb, hiszen erre könnyű ragasztani). Szedegessük le a gombokat az elromlott billentyűzetről, majd ragasztgassuk rá egyesével a fadobozra. Fél óra múlva készen is van a ceruzatartó/kávéscsésze, garantáltan mi leszünk vele a sztárok a irodában!

• Házassági évfordulóra tökéletes lehet a billentyűzet gyűrű: csak rá kell ragasztanunk a kő helyére. Rövidebb kapcsolatoknál az 1-9 gombokra, hosszú házastársi viszony esetén már kétjegyű számokra lesz szükségünk. Mondanunk sem kell, hogy ezt a jellegű mókás ajándékot inkább a hölgyek ajándékozzák párjuknak: fordítva a dolog nem működik; a szívünk csücskei inkább a mindenféle csillogó köveket részesítik előnyben a gyűrű tetején, mókás elképzelés ide- vagy oda, ne merészeljük kicserélni a briliánst egy nyolcasra…

Ami autóban a Mercedes, az fürdőszobában a Jacuzzi. Az olaszok sok mindenhez értenek, ezen belül azonban két dologhoz a világon legjobban: az ételekhez és a dizájn-hoz. Gasztronómiai tekintetben többek között a pizzával és a spagettivel világhíresek, dizájnban és luxusban pedig az autókban és a Jacuzziban. Nos, Roy Jacuzzi amikor úgy döntött, hogy bátyjaival egyetemben megpattan és Californiában alapít céget,  valószínűleg még nem gondolta, hogy eljön az a nap amikor a pezsgőfürdős-masszázskádakat házimozi rendszerrel együtt fogja gyártani a róla elnevezett cég. A La Scala-ban minden megvan ami a masszázskádak királyához méltó: állítható fúvókák (pezsgő, masszázs és gyógyfürdő üzemmódokkal), belső világítás, vízhatlan távkapcsoló, fejtámla, lábtámla, szuper-halkított/tompított fúvoka motor, 140 gallon víz és persze eszméletlenül csodálatos külső. Ezekhez társul a „kis plusz”: a beépített 43”-os Flatron televízió, a DVD-rendszer (természetesen vízhatlan 5.1-es hangrendszerrel) és egy rádió is ha esetleg csukott szemmel akarunk relaxálni. Vehetünk ezüst-szürkében, fehérben és feketében is La Scala-t: feltéve ha összespóroljuk rá a vásárláshoz szükséges csekély hétmillió forintot. A Jacuzzi vezető dizájnere (állítólag) a termék bemutatásakor ezt a felvezetőt adta elő: „Évekkel ezelőtt egy interjúban megkértek, határozzam meg, mi a „luxus”. Sokat tűnődtem, de nem igazán tudtam határozottan megválaszolni a kérdést. Most azonban úgy érzem kijelenthetem: tudom mit jelent az a szó, hogy „luxus”. Hölgyeim és Uraim ! Bemutatom a La Scala-t !”
Hát szó ami szó, van benne igazság.

Keresd az oldalt Facebookon, és ha ott vagy akkor légyszike nyomd meg a tetszik gombot!  Köszike! :D

Nem mindennapi a képen látható masina (vagy inkább masinák), gondolom mindannyiunk szívesen elüldögélne egy két órácskát előtte az tuti. Ahogy az OLD SPICE reklám mondaná, nézz a képre, és most néz a gépedre! :D 

Az elsősorban menedzserek számára, akiknek a funkció mellett a külcsín is fontos. A fekete vagy barna, kicsi és elegáns „állatkák” a mozgást igen érzékenyen követő, 800 dpi-s felbontással, 3 gombbal és görgővel, kihúzható USB-vezetékkel várják új gazdáikat. A készülékek mellé méretben és dizájnban illeszkedő USB-hubok is kaphatók.

Termékjellemzők:

• gombos optikai egér, szkrollozó funkcióval
• elegáns bőr és króm borítású ház
• kompakt. lapos kialakítás
• 800 dpi felbontás
• kihúzható USB csatlakozás
• Optikai szenzortechnológia, precíz kurzorvezetés
• Minden tükröződésmentes felületen használható
• barna és fekete színben
• Windows 2000/xP/vista operációs rendszerekhez

A kerek polikarbonát házból kibújó USB csatlakozók az embert egy virágcserépre emlékeztetik, és nem véletlenül. Ha Steve Jobsnak virágcsokrot kellene terveztetnie valamelyik Macintosh modellhez, az pontosan így nézne ki. A letisztult formavilágú, fehér kiegészítő, amellett, hogy Windows és Linux kompatibilis - ami egy ilyen észveszejtően bonyolult eszköztől talán el is várható -, nyilvánvalóan a Macintosh-felhasználókat hozhatja izgalomba, mert kiválóan illeszkedik bármelyik fehér Mac csodához. A tekerhető, csavarható kábeleket egy vékony színes csík is díszíti, és ha beledugunk a kábel végén fityegő csatlakozóba valamit, akkor a gömb részen felgyullad egy megegyező színű LED. El sem tudjuk képzelni, hogy ennek milyen gyakorlati haszna lehet, de az tuti, hogy ez a tervezőket sem érdekelte. Egyébként egy japán nevű francia formatervező, bizonyos Ora-Ïto tehető felelőssé a designért, amiért néhány díjat be is zsebelt.

Rohamos léptekben fejlődik a számítástechnika, szinte naponta vehetnénk újabb, és újabb kiegészítőt gépünkbe, vagy éppen vehetnénk új gépet mert a miénken akad egy-egy játék. Ebben a rohanó világban igen meghatározó, hogy mennyire vagy "online" útjaink alatt. éppen emiatt most különös virágkorát éli a laptop ipar. De vajon milyen lesz a jövő laptopja, mit tudnak még belezsúfolni a kis szerkezetekbe, és mivel tudják még komfortosabbá tenni készülékeinket? A válasz talán a videóból kiderül.............  

Nézzük meg alaposan a mellékelt ábrán található USB drive-ot. Látunk rajta bármi érdekeset? Nem valószínű… Egy egyszerű kivitelű, 4 GB-os háttértár, USB 2.0 csatlakozással. Akkor most kapaszkodjunk meg: a szerkezet ugyanis pontosan húszezer angol fontba kerül. Ez nagyvonalakban hét és félmillió forint.

Miért? Nos, pontosan azért, hogy a milliomosok - és milliomos-csemetéik - is kapjanak valamit a számítástechnika áldásaiból, hiszen már van drága autójuk, vannak drága ruháik, ideje volt már, hogy legyen drága számítástechnikai periféria is. A Snow Drive tizennyolc karátos fehér aranyból készült (teljes egészében, leszámítva az elektronikát), oldalán pedig három sor (egészen pontosan háromszázötven darab) csiszolt, fehér-gyémánt fut körbe, egy kis színesítés gyanánt. A karcolástól, piszkolódástól a hozzákapott platinából készült tok védi. Ha nem szeretjük az aranyat, akkor választhatjuk a teljes egészében platinából készült (ice) verziót is. Persze ha van felesleges húszezer font a zsebünkben, akkor inkább utaljuk át valamelyik gyermek-kórháznak, mintsem, hogy egy amúgy 20 fontért is kapható, 4gb-os adattárolóra költsük, persze a világ nem így működik, szóval a Snow Drive valószínűleg lesz kereslet.

Néha kedvünk lenne összetörni a PC-t.. Ez a viselkedési jelenség (PC-exterminate behaviour) főleg félresikerült műveleteknél, lefagyásoknál vagy olyan klasszikus párbeszédpanelek feltűnésekor jelentkezik, mint például a: „nem támogatott művelet végrahajtására került sor, a gép ujraindításához kattintson az OK gombra!”. Nos, ezentúl a PC megsemmisítése is automatikus és egyszerű: néhány fanatikus modder (PC-tuningoló) kifejlesztette a PC self-destruction device nevű szerkentyűt, ami nem más, mint egy nagy, piros, halálfejjel ellátott kapcsoló. Igazából persze nem teszi tönkre a gépet, csak mindenféle mókás hangok kíséretében lekapcsolja (egyszóval csak olyan mintha...). Arra viszont tökéletes, hogy levezessük.a munka közben felgyülemlett gőzt. Egy fárasztó, lefagyásokkal teli nap után csak dühösen rácsapunk az önmegsemmisítőre, majd a visszaszámlálás után (mert ilyet is tud!) elégedetten hátradőlünk... Elpusztult a galád! Terápiának tökéletes, ráadásul nem tesszük tönkre a gépet sem, számítógépes kiegészítőnek viszont felesleges.

A japánok mások, mi több „nagyon mások” mint mi, többiek… Egy átlag európai vagy amerikai Japánban járva joggal érzi úgy, hogy egy másik bolygóra tévedt! Ismeretlen feliratok (kriksz-krakszok), furcsa mosolygó és „egyforma” emberkék, rejtélyes szerkezetek.. Ennek a különlegességnek a legjobb példája a Japánban szinte egyeduralkodó Toto nevű cég és termékei. A Toto a távol-keleti szigetország legnagyobb fürdőszoba berendezés-gyártója (szinte minden WC Toto márkájú arrafelé). Ez még nem is lenne gond, az általuk gyártott termékek azonban olyannyira a hight-tech kategóriába tartoznak, hogy egy külföldi turistának valószínűleg még a WC öblítésével is problémái akadnak. A képen látható panel egy „átlagos” Toto WC vezérlőpanele, tulajdonképpen egy egyszerűsített PC-vel egybeépített klotyó, MP3 lejátszási lehetőséggel. De vajon melyik lehet az öblítőgomb?

A Szomszédok népszerű magyar teleregény az egyik legkedveltebb és legismertebb magyar  sorozat volt. a harmonikus családi idillbe bizony olykor feltűnt egy-egy informatikai szösszenet,  legendás Vágási Feri Windows 95-ös élményei, íme egy csokor a gazdagréti informatikusokból:

1. A klasszikus jelenet teljes változata, olyan nagyszerű és pompás beszólásokkal, mint "mikroizé", "átéli a század csodáját" és "kár, hogy a számítógép nem tudja megjavítani a padokat" :)

2. Matyi játszani szeretni apja számítógépén, ám az lefagy. Vágási Feri megállapítja, hogy nincs mit tenni, szerelőhöz kell vinni. Hogy fokozza a jelenet fájdalmasságát, megérkezik Janka néni is, és hozzászól a komoly informatikai diskurzushoz...

3. Vágási tanár úr internet gyorstalpalója.

4. Lenke nénit sem hagyja hidegen az informatika világa.

A Gamecube Chainsaw Controller egy játékvezérlő Gamecube gépekhez. Ezt az eszközt kifejezetten a Resident Evil 4 című játékhoz tervezték, árusítani is a játék megjelenése után kezdték. A láncfűrész tetején a szokásos Gamecube kezelőgombok kaptak helyet, és persze az egész eszköz műanyagból készült – aki már felemelt valaha is egy igazi láncfűrészt, az érti, hogy miért. A gyártó nyilatkozata szerint a Gamecube Chainsaw egyáltalán nem neveli agresszióra a fiatalokat, hiszen a Resident Evil sorozatban amúgy is zombikat kell kaszabolni, akik ugyebár már eleve halottak. A halottak gyilkolászása pedig nem vet fel morális kérdéseket. (érdekes megközelítés). A vezérlő természetesen hangos fűrészhangot adva berreg használat közben. Az oldalára festett művér mindenesetre elég ízléstelenné teszi az ötletet, szerencsére odáig nem merészkedtek a gyártók, hogy a láncfűrész ketchupot vagy piros festéket fröcsköljön játék közben. A fogyasztói társadalom pénzkidobálásának (egyik)  tökéletes példája.

A SafeType billentyűzete a modern klaviatúrák okozta fájdalmak megszüntetésére szolgál, nem éppen a megszokott módon. Az RMI szindróma akkor jelentkezik, ha valakinek egész nap számítógép előtt kell gépelnie, és rosszul tartja a kezeit.

A tünetek leginkább az ínhüvelygyulladáshoz hasonlítanak, és rendkívül fájdalmasak. Erre a problémára sokféle megoldást kínálnak, van, aki szerint elég, ha vigyázunk a tartásunkra, nem emeljük fel a billentyűzetet a kis pöckökkel, és kiszedjük a csuklótámaszt.

Nehezen tudjuk elképzelni, hogyan lehet ezzel gépelni, de azt állítják, hogy a tapasztalt 10 ujjal dolgozó felhasználóknak ez nem okoz nehézséget. Érdemes megfigyelni, hogy két kis tükröt is elhelyeztek a „berendezés” oldalán, hogy ha valami mégsem ugrana be, azért lássunk valamit. A gyártó szerint egyébként ez a világ legjobban fogyó vertikális billentyűzete, erős a gyanúnk, hogy ebben a konkurencia hiánya is szerepet játszhat.

Első ránézésre egy szemeteskukának néz ki, a futurisztikusabb fajtából. Második ránézésre már gyanús: minek egy szemetesre kamera? Nos, a válasz egyszerű: ez nem egy kuka, hanem egy távirányítású, webkamerás kisállatetető. Természetesen megint Japánból. Ha hosszabb időre elutazunk, és nincs ismerősünk/barátunk, aki vigyázna kis kedvencünkre, akkor kb. negyvenezer forintnak megfelelő jenért frappánsan megoldhatjuk a problémát. A beépített Linuxot futtató IseePet, a webkamerán keresztül közvetíti az etetést: kedvencünket: ugyanúgy táplálhatjuk a beépített mechanika segítségével, mintha csak otthon lennénk. Beszélhetünk is hozzá, a kamerát irányítva pedig megnézhetjük, amint éppen darabokra szedi unalmában a kanapét. Mindössze annyi a dolgunk hogy egy internetre kapcsolt gépről bejelentkezünk a „kukára”, és máris cicázhatunk/kutyázhatunk; mintha el sem utaztunk volna! 

A japán (azóta megszűnt) ClickNJoy nevű cég agyszüleménye volt a JWM 7000 típusnevű ventilátoros egér. Némi előnye valóban volt a szerkentyűnek, hiszen kellemesen hűvösen tartotta a kezünket, így az nem csúszott el az egéren, ráadásul az izzadós tenyerűeknek különösen hasznos. Csak éppen roppant idegesítő, és az ízületeknek sem tesz jót. A beépített ventilátort leszámítva egy mezei 800DPI-s, USB vagy PS/2 csatlakozóval ellátott egérről volt szó – ennek megfelelően az ára sem volt borsosabb, mint hagyományos társaié. Volt benne egy „autosleep” funkció, azaz ha nem tologatták, akkor leállt a hűtés. Már csak Japánban kapható, de néhány példány biztosan beszivárgott Európába is...

Nah ezt most az autók szerelmesei fogják kedvelni! Adott egy asztali Pc alkatrészei és egy Corvette távirányítós autó, valamint egy ügyes barkácsoló, és némi szabadidővel, és kreatív ötletekkel. Az eredményt a videóban láthatjátok.......

Ki más találhatna fel ilyesmit, mint a japánok? A Rainbow fantázianévre hallgató kütyüt, halál komolyan (először azt hittük vicc!) árulják Japánban. Mivel minden eszköz kaphat energiát a PC USB portjáról, valószínűleg egy egyszerű elektromos fogkeféről van szó, ami nem elemmel vagy hálózatról, hanem a PC-ről működik. De kinek van a fürdőszobában PC-je? Illetve ki akar fogat mosni munka közben a PC előtt ülve? Bár a japánoktól, mint munkamániás nemzettől még az is kitelik, hogy munka közben mosnak fogat;. Az eszköz 1200 jenbe (kb. kétezer forintba) kerül.

Itt a nyár bizony, sokak fejében már kavarognak a vízparti élmények, vágyódunk a strand vagy a Balaton kellemes hűsítő hullámaira. A víz azonban nem csak a szórakozás, a kellemes élmények "alapanyaga" hanem remek hűtésként is szolgálhat számítógépünk számára. Íme egy kis videó hogyan is néz ki egy vízhűtés.

Zenerajongóknak és hobbi-zenészeknek kötelző darab az USB-s elektromos gitár (iAXE USB Electric Guitar). Az ötlet nem rossz - végre nincs szükségünk erősítőre és hangfalakra a gitározáshoz - csak csatlakoztatjuk a hangszert a gépbe, és máris szólhat a rock! (és a roll).

A címben feltett kérdésre az alábbi videó tuti kielégítő választ fog adni mindannyiunk számára! csávó gondol egyet, és összerak magának egy XBOX-ot. Csak úgy lazán lent a pincében. :D

Az, hogy mi mennyire ízléstelen, tulajdonképpen nehezen megítélhető. Nagyszüleink szépnek találták a nappali üvegszekrényében elhelyezett, aranyfestékkel lefújt, fehér-gipsz-giccs angyalka gipszfigurákat, mi pedig ízlésesnek gondoljuk az iPod-ot.

A rúdon táncoló, jelentősen alulöltözött ám kebelméretekkel bőséggel megáldott hölgyek, mint az éjszakai élet emblematikus jelképei, lehetnek ízlésesek és szépek, és persze lehetnek igénytelenek is. Műanyag verzióban és idomtalan fröccsöntött testrészekkel - borzalmas műanyag illesztések a joggal elvárt természetes hajlatok és gömböcskék helyett - azonban a dolog nem annyira élvezhető. Ráadásul kell hozzá sör, az egész köré egy éjszakai bár haverokkal. Mindez az USB verzióban nem áll rendelkezésre, így a dolog lényege elveszni látszik. Miért olyan idomtalanul nagy a táncosnő feje? Azt nem sikerült kideríteni. De legyünk hálásak: legalább elvonja a figyelmet borzalmasan szögletes fröccsöntött fenekéről.

Igen igényes konstrukciót épít a csávó, egy kis barkácsolással, és némi kreatív ötletekkel, kéz ügyességgel igen komoly házat fabrikált magának.

Gyermekkorunk meghatározó játéka volt a Lego. A kis építőkockákkal órákon át lehetett küzdeni, össze és szét szedni. Bebizonyosodott azonban, hogy alkalmas egy pc ház felépítésére is! Elő tehát a legos vödrökkel, és lehet utánozni a csávó kreatív házát!

A lézer-irányítású USB-s rakétakilövő nevével ellentétben nem ártalmas - bár igaz, hogy rakétákat lő ki (és valóban lézer-irányítású), a rakéták azonban puha műanyagból vannak, és nem sebeznek nagyobbat mint egy tollaslabda. Három lövésre van lehetőségünk, persze kilövéskor elképesztő hangeffektusokat is hallhatunk. A lézer-irányítás annyit tesz, hogy a rakéta oda csapódik be, ahová a lézer világít. Többnyire...

Az ember azt hinné, hogy eme találmány teljesen felesleges és használhatatlan… De ez egyáltalán nem igaz! Rögtön bebizonyítjuk, miért… A legfontosabb dolog (főleg a számítógéppel sokat dolgozók számára) az egészség. Mi is történik, amikor nevetünk? Számos élettani változás megy végbe a szervezetben. Arcunk és testünk izmai megnyúlnak, pulzusszámunk és vérnyomásunk emelkedik, szaporábban vesszük a levegőt, amitől több oxigén jut a szövetekbe. Szakértők szerint egyperces nevetés 10 perc evezőpadon történő edzésnek felel meg. 

A szerkezethez kapott szoftver segítségével beállíthatjuk, hogy egészen pontosan mikor- és miért is csapjon le kalapácsával az átkozott. Jó hangosan.

Orosz (valószínűleg szerintem csávó) alacsony költségvetésből tuningolja gépe hangcuccát.

Túl melegszik a procid? Minek is költenénk drága ventikre mikor saját kezűleg is fabrikálhatunk egyet Ráadásul olcsóbb mint a profi hűtések!

Eltekintve most attól a ténytől, hogy ceruzát utoljára általános iskolában használtam (igaz akkor is eltörtem) erre az eszközre akkor sem lenne szükségem, ha ceruza-használó-addikt lennék. Miért is? Egyrészt, mivel a ceruza hegyezése közben iszonytatóan vibráló piros LED-ek villognak rajta, ezzel is emelve a faragás-műveletének fényét (szó szerint, képes bevilágítani a sötét szobát), másrészt csak akkor tudok ceruzát hegyezni vele, ha bekapcsolom a számítógépet. Ez pedig finoman szólva is technikai túlzás: “bebútolni” egy operációs rendszert egy ceruza kihegyezése miatt? 

Szemünk sokszor elfárad a számítógép előtt ülve, ez tény. Az is tény, hogy akinek 20 feletti IQ-ja van, az kb. hat éves kora óta tisztában van vele: saját szemeinket, igen hatékonyan meg tudjuk masszírozni kezeink segítségével. Ebben sokat segít az a tény, hogy szemeink nem a hátunkon vannak, így kezünkkel/ujjainkkal viszonylag könnyen elérjük őket. Ráadásul a bőség zavara is fennáll: két szemhez van tíz darab ujjunk (optimális esetben). Éppen ezért nem teljesen világos, minek is kell USB szem-masszírozót használnunk, de legalább kapható több színben is, ami azért remek, mert úgysem látjuk milyen színű, hiszen szemeink elég ritkán vannak nyitva miközben masszírozzuk őket.

Mosolyra szaladt az arcom, amikor megláttam egy lelkes Angol kisasszony ötletét, mely szerint néhány háztartásban megtalálható holmival visszanyerhető az összekarcolódott adathordozók tartalma.

 Sokak lehetnek abban a csapdában, hogy kedvenc adataikat néhány kósza karc ejtette foglyul és az a fránya lejátszó nem hajlandó olvasni. Mit tehet ilyenkor az ember? Vagy gondolkodás nélkül a szemetesbe frizbizi a korongot szív fájva, vagy megpróbál tenni valamit a „ráncok” ellen. Ajánljuk a fogkrém + banán + ablaktisztító + puharongy kombó kipróbálását.

 Először is kapjuk magunkhoz a sérült adathordozót és eresszünk rá némi fogkrémet. Természetesen a legkevésbé szemcsés típust válasszuk (!), legjobb, ha gél-t használunk. Miután kész a fogkrém glória, kezdjük el gyengéden, körkörös mozdulatokkal, bemasszírozni a puha ronggyal a karcos felületbe. Ezt végezzük nagyjából 1-2 percig, majd a ronggyal távolítsuk el a fogkrémet teljesen.

Ha a korong felülete megtisztult a fogpasztától, jöhet a banán (na ezen sírtam a röhögéstől). Járjunk el ugyanúgy, ahogy az első fázisban, tehát kezdjük el körkörösen simogatni a lemez felületét gyümölccsel. Ezt is kábé 1-2 percig ismételjük, majd a banán héjának belső felével dörzsölgessük meg a felületet újra ugyanannyi ideig és kör alakú mozdulatokat végezve. Természetesen ezután a puha rongy következik, amivel a banánrostokat és nyálkát eltávolíthatjuk.

 Utolsó fázisként az ablaktisztító következik, mellyel makulátlan tiszta állapotba hozhatjuk lemezünket, eltakarítva róla az ott maradt ragacsokat és az egyéb komisz szennyeződéseket.

Érdekes megoldás az biztos még nem próbáltam, de ami késik nem múlik! :D [Forrás]

Ha mondjuk feltétlen szükségünk van arra, hogy mindenképpen lefoglaljunk egy USB portot feleslegesen akkor tökéletes választás az usb kutyus! Célközönségnek nem tudom kiket szántak, mert ha megveszem az öt éves kislányomnak/kisfiamnak, annak tuti, hogy első kérdése mi lesz? "Apa mit csinál a kutyus?" akkor meg jöhet a magyarázkodás. Jah és adattárolásra nem alkalmas, valószínűleg új usb portunk sem fog  születni a ténykedéséből!

És ha feltétlen szükségünk lenne rá akkor alig 2700 forintért haza is vihetjük.