A mai merevlemezek ősét, az első mágneses elvű, tányérokat alkalmazó adatrögzítő és -olvasó eszközt az IBM kutatói fejlesztették ki a vállalat kaliforniai, San Jose-i laboratóriumában. Ezt a szó szoros értelmében is nehézkes adattárolót az IBM System 305 rendszeréhez szállították, ekkor még neve nem Hard Disk Drive (HDD) volt, hanem Random Access Method of Accounting and Control (RAMAC) névre keresztelték.

A RAMAC hatalmas, 24 hüvelykes (~61 cm-es) átmérőjű tányérokat tartalmazott, szám szerint 15 darabot, melyeket magnetizált vasoxidos festékkel vontak be. Ez a hatalmas készülék akkor irtózatosan nagy mennyiségűnek számító adatot, 41943040 bitet, azaz 5 megabájtot volt képes eltárolni. Egyetlen RAMAC meghajtó nem kevesebb, mint  2140 font, azaz 971 kilogramm tömegű volt és 1956-ban 35 ezer amerikai dollárért lehetett megvásárolni. Ennyi pénzért akkoriban körülbelül másfél tucat új autót adtak. A RAMAC óriási előnye volt az azonnali, véletlenszerű hozzáférés, mely a lineáris rendszerű lyuk- és mágnesszalagok, kártyák korában elképzelhetetlen sebességű adatelérést nyújtott.

Forrás: retropages.uw.hu